Nem gondoltam volna, hogy valaha is elkezdek blogot vezetni, de ez így szokott lenni, mindig az jön, amit nem gondolna az ember. Kissé már fáradt vagyok, ki is kell igazodnom majd még a sablonok, oldaldobozok és HTML linkek útvesztőiben, így mára csak egy rövid idézetre futja..:)
Lelkembe jutsz... mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt.
A lelkemben.
